Két kedvenc

Bikasirató (részlet)

1.  Társalgás

Clarae uxori Hispaniam vitamque
mecum una permeanti

 "Ami a bikaviadalokat
illeti, én bikapárti vagyok"
mondtam – mint már sokszor – megnyugtatandó
a néhány éve már Madridban élő
hölgyet, ki így szólt (válaszul ama
kijelentésemre, hogy mindenképen
megnézek itt egy bikaviadalt,
mert meg kell néznem): "Csodálom magát."
"Bikapárti vagyok", és hozzátettem
a magyarázatot is: "tudniillik
a toreádort valamikor mégis
megkérdezték, akar-e küzdeni;
a hivatása megválasztásába
ő legalábbis beleszólt;
de a bikát nem kérdezte meg senki."
"Jó, jó – enyhült meg – de ezt itt ne mondja
meg senkinek." Lám, máris itt a másik
aggodalom: hogy: mit szól a tömeg?
Hát én megmondom. Azt szólja, hogy; nem én,
nem én vagyok a gyilkosa, de azért gyilkolok,
nagyszerű!; meg azt,
hogy úgysem hagyja megzavarni magát
e pompás multaságban; mit számít
az aránylag kevesek jogosulatlan
- mert hisz húsevők ők is – érzékenykedése?"Nézze kérem
-mondta a hegyesszakállú, rokonszenves
úr, egyébként költő, a hófehér
abrosz fölött -, a bikának amúgyis
természete a küzdés, nekimegy
mindennek, támad." Mi úgy vettük észre,
hogy nem nagyon, csak ha bosszantják;
és ezt persze kell, máskép a közönség
csalódott meg hiányérzete is marad,
ha aznapra beütemezett (és kifezetett)
ölése elmarad.

Állatkerti útmutató

Mars bele a cseresznyébe!
Küldi fiát a vén kukac.
Addig rágod szépen,
Míg a másik felén
Ki nem lyukadsz!

Apám- így szól a kis bálna-
Hadd mehessek el a bálba!
Nem mehetsz el fiam, Péter,
Nem vagy még egy kilóméter!

Nézd csak milyen szép a márna,
Mi lenne, ha velem járna?
Hagyd, hisz olyan nagy a szája,
Lám a rája fütyül rája!

Szorgoskodnám, szól a hangya,
Ha a tücsök békén hagyna!
De rázendít folyton, újra,
S táncolok a rock and rollra.

A hód arcán enyhe pírral
Csókolódzik a tapírral.
Rosszalja a jegesmedve,
Nem vagytok még megesketve.

Öreg cápa feddi lányát,
Mert riszálja az uszályát.
Bezzeg az a tintahal!
Mintahal!